Építési prognózis / Visszaesés / Áru - és szakemberhiány
Túlélénkítés után
Rajki Diána – HVG Trend, 2022. március 31.
A választások kimenetelétől és a háborútól függetlenül nem könnyű évek elé néz a magyar gazdaság, és ezért nehéz helyzetben lesznek az otthonteremtésben gondolkodók is.
Biztosnak látszik, hogy az építőiparban jó időre elbúcsúzhatunk a 2016-2021 közötti intenzív állami élénkítési politikától és az erre épülő túlkereslettől. A háború – hasonlóan a vírushelyzethez – csupán a sokadik okozója az egy ideje prognosztizált visszaesésnek. Varga Dénes közgazdász, a független Építési Piaci Prognózis vezető elemzője szerint a magyar gazdasági és politikai vezetés az orosz-ukrán háború nélkül is kényszerpályára került.
A magas infláció, a választási költségvetés és az EU-támogatások csökkenése és bizonytalansága amúgy is erőteljesebb korrekciót kényszerítettek volna ki a következő években a gazdaságpolitika részéről. A Build-Communication megbízásából készült független elemzés 2023-ra a GDP 2 százalékpontos visszaesését, míg a 2024-2026 közötti időszakra 2 százalék alatti növekedését várja, aminél akár rosszabb forgatókönyvet is elképzelhetőnek tart. Ez már a háború kitörése után készült előrejelzés, miközben az IMF, a Magyar Nemzeti Bank vagy az Európai Bizottság még háború előtti prognózisai a következő években 3 százalék körüli vagy annál magasabb növekedést várnak.
A lakásépítések területén 2016-ra elért mélyponton beindított, és egyre több ad-hoc elemmel felturbózott élénkítés 2019-ig felemás „vágtát” eredményezett. A lakásszámokban kiugrást nem hozott, viszont a 2015-ös szinthez képest a lakásárak megduplázódását eredményezte. Ezzel elinflálta az igen széles körű és jelentős összeget felemésztő támogatások értékét.
A prognózis vezető elemzője szerint a Pénzügyminisztérium 2021. decemberi költségvetési előrejelzése szerint a lakáscélú állami támogatások mértéke 2023-tól kezdődően olyan alacsony lesz, amilyen alacsony akkor volt, amikor a magyar lakásépítési statisztikai adatok közzétételének eddigi történetében a legkevesebb lakás épült. „Az építőiparban a külső feltételek romlása eddig elsősorban a megnövekedett termelési költségeken jelentkezett, de a láthatáron már megjelent a fizetőképes kereslet növekedésének lassulása is. Várakozásunk szerint idén még nő az építőipar teljesítménye, de 2023-ban nem lehet elkerülni egy jelentősebb mértékű visszaesést. Szerencsés esetben 2025-re lehetséges a 2022. évi szintet újra elérni” – olvasható az Építési Piaci Prognózisban. 
Varga szerint az egymással szorosan összefüggő lakhatási és demográfiai problémák megoldásához szélesebb társadalmi konszenzusra van szükség. Egy magyar fiatalnak, ha gyermeket vállal, és otthont akar teremteni a családjának, pontosan tudnia kell, hogy milyen segítségre számíthat a többi adófizetőtől, függetlenül attól, hogy ki van éppen kormányon. Ám a kormányzati szándékon és átgondolt intézkedéseken túl ehhez építőanyagra és szakemberre is szükség van – most úgy tűnik, mindkét területen rosszul állunk.
Az ágazatot durván érintette a tavaly év közepétől tapasztalt alapanyaghiány, illetve az általa kiváltott építőanyag-drágulás és az építőanyagok szűkössége. A bizonytalanságok miatt az építőanyag-gyártók kapacitásbővítő tervei talán meglepőnek tűnhetnek, de nem akkor, ha a túlélénkítés eredményezte lakásszámokat vagy a magyar lakásállomány általános állapotát nézzük. Az építési kedv a kétezres évek elején produkált lakásépítési nagyságrendnek pusztán nagyjából a feléig lendült. Sőt a regionális különbségeket tovább növelte, ami régi probléma az új lakás építésében vagy vásárlásában gondolkodni nem tudó, esetleg felújítani szándékozó széles réteg számára. 
Az építőanyag-gyártók sokat hangoztatott üzenete, hogy kapacitásbővítéshez kiszámítható piaci viszonyokra van szükség. A három leginkább érintett termék közül a fa és az acél beszerzése máig gondokat okoz, a polisztirolból nem alakult ki valódi hiány. Ugyanakkor a szintén a konfliktussal értintett területről érkező más alapanyagok– például cement – hiánya akár az építkezések jelentősebb átütemezéséhez vagy leállításához is vezethet. Ennek ellenére több jelentős építőipari kapacitásnövelő beruházás tervei is előkerültek a fiókokból.
Ilyen a Leier hajdúszoboszlói, naponta nagyjából 30 családi házra elegendő tetőfedőanyag termelésére alkalmas, így döntően a családi házas piac keresletére számító, már tesztüzemben működő, 4 milliárd forintos beruházással megújult tetőcserépgyára. Itt a kapacitásbővítés célja a megnövekedett magyar igények kielégítése. Komlós Andor, a cég ügyvezető igazgatója ugyanakkor elmondta: a költséghatékonyság és az erre épülő árképzés, valamint az üzem elhelyezkedése miatt a kapacitás kihasználása érdekében hosszú távon akár Románia, Ukrajna és Szlovákia piacai is szóba kerülhetnek.
Hasonlóan gondolkodik a környezetbarát zsalutechnológiában piacvezető, a magyar nagyberuházások beszállítója, a Meva. A nagyságrendileg 3 milliárd forint értékű, Budapest agglomerációjába 2023-re tervezett, 25 000 négyzetméteres központ kialakításának a terve már eredetileg is tartalmazza a környező országokba irányuló exportot.
Az utóbbi években egyre rémisztőbb méreteket öltött a szakemberhiány is, ami miatt a munkadíjak elszabadultak. De ez sem tűnik elegendőnek ahhoz, hogy kellő mennyiségű szakember térjen haza külföldről. Ráadásul a szakmunkásképzés leépítése, illetve a rendszer jelentős átalakítása miatt sem termelődött elegendő utánpótlás. Tekintettel arra, hogy az építőiparban valamennyi alapszakmában szakmunkás- és mérnökhiány van, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) is kérte a tagszervezetei, a gyakran országos hálózattal működő építési vállalkozások közreműködését az orosz-ukrán háború elől Magyarországra menekültek szükség szerinti átmeneti foglalkoztatását, amelyben maga a szövetség közvetítő szerepet ajánlott.
Az utánpótlásképzés és a szakoktatás az alapokat érintő változáson esett át a Szakképzés 4.0 program keretében. Ebben a munkában az Épületszigetelők, Tetőfedők, Bádogosok és Ácsok Magyarországi Szövetsége (ÉMSZ) is szerepet vállalt. „A program pozitívan érintette a szövetséget, de a képzések kifutása és a fiatal szakemberek piacra kerülése még hosszú időt vesz igénybe. Az ebben a rendszerben tanuló diákok jelenleg a képzés közepén vannak, tizedikesek. Valódi trendfordulóról majd csak akkor beszélhetünk, ha éveken keresztül emelkedő számban kerülnek be és végeznek diákok. Addig a gyors megoldás az átképzés, felnőttképzés lehet. Örvendetes, hogy van már nappali rendszerben tanuló szigetelő, és én is tudok végre tanulóval foglalkozni” – mondta Valyon András, az ÉMSZ frissen megválasztott elnöke, aki saját szigetelő vállalkozásában testközelből érzi az utánpótlásképzés hiányát.
„A fogyást, a munkaerőhiányt sokkal nagyobb számú végzőssel lehet megállítani. Számításaink szerint évente legalább 2-300 tanuló kellene szakmánként ahhoz, hogy a mostani szakemberhiány ne fokozódjon. Ettől most nagyon messze vagyunk. Szövetségünk a legkülönbözőbb csatornákon és szakmai fórumokkal népszerűsíti a képviselt szakmákat, hogy a helyzet javuljon” – összegezte Valyon András. Az ÉMSZ adatai szerint azonban a 2021-2022-es tanévben ácsnak, bádogosnak, tetőfedőnek és szigetelőnek az OKJ-és, a felnőtt és a nappali képzés keretein belül összesen mindössze 1102-en tanulnak.
RAJKI DIÁNA