Mitől okos az okos? Mennyire legyen az és mennyibe „kerüljön” most és holnap? A környezetre és a jövőre gyakorolt hatásokat figyelembe véve, nevezhetjük-e okosnak azt, ami úgy szolgálja a kényelmet, hogy a környezetet jobban terheli, mint az elődje?
Kézenfekvő az első kérdés: mitől okos egy otthon, egyáltalán mit is jelent a mostanában előszeretettel használt okos szó? Nem segíti a tájékozódást, hogy olyasmire is ráaggatják ezt a jelzőt, vagy fellengzősen akár smartnak becézik az olyan portékát, amely esetében ez teljesen félrevezető. Létezhet például okos sóder? Ha nem akarunk elveszni a ránk zúduló információáradatban, és jól akarunk dönteni, célszerű az alábbiakat fontolóra venni.
Mérve, javítva, védve
Takarékoskodni, a környezetet óvni, nem szemetelni, nem pazarolni, mindez lelki, szellemi feladat és döntés kérdése egyaránt. Manapság majdnem minden új vagy felújított otthonban valamilyen szinten megjelenik az automatizálás, az elektronikus felügyeleti rendszer. Szinte minden funkcióra léteznek mérő és szabályozó berendezések, valamint az ezeket integrálva vezérlő távfelügyeleti rendszerek. A mérhetőség szükséges, igénye elvitathatatlan.
Az okos eszközök alkalmazásának talán éppen ez az egyik legnagyobb haszna. Példával élve, eltérően a megszokott, évenkénti egy-egy villany- és gázszámlától, a ház fogyasztásáról a rendszerbe folyamatosan érkező adatok elemzésével változtatni tudunk szokásainkon, módosítani tudjuk fogyasztásunkat. Az épület adottságainak és a használók életmódjának figyelembevételével javítható a ház környezettudatos működése. Első pillantásra nem is tűnik fel, pedig az okos megoldások mindezzel éppen ráirányítják a figyelmet az energiatakarékosságra.
A rév és a vám ára
Fontos tehát, hogy az okosotthon megoldásaival energiamegtakarítás érhető el – több módon is. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a sok elektronikus eszköz, számítógép előállítása, folyamatos üzemeltetése, végül a hulladékkezelése nemcsak jelentős ener- giafogyasztást, hanem komoly környezetterhelést is jelent. A szakértők érdekes eredményre jutottak: az életciklus-elemzés azt mutatta ki, hogy a teljes érzékelő-, ellenőrző és automatikus vezérlőrendszer kiépítése 6–16% közötti környezetterhelés-növekedést okoz, terheléscsökkenést csak a legegyszerűbb kiépítés esetén lehet elérni. Ez nem jó hír, ebben a tekintetben dolgozni kell még a jobb megoldásokon.
„Az épületek energiafelhasználásának optimalizálása és a környezetterhelés csökkentése a lakók, tulajdonosok, üzemeltetők feladata, azonban a mindannyiunkat érintő környezeti lábnyom csökkentésében a gyártók is sokat tudnak tenni – mondta az okos elektronikus berendezéseket gyártó Legrand Zrt. vezérigazgatója, Károlyi László. A termékeket a teljes életciklust tekintetbe véve kell megtervezni, olyan módon, hogy a gyártás energiatakarékos legyen, a termékbe ne épüljön be környezetszennyező káros anyag, és felhasználásának végén ne szemétre, hanem 100%-ban újra hasznosításra kerüljön. Mindez kiegészül azzal a termékfejlesztési koncepcióval, amelynek fő célja, hogy a hagyományos funkciókat maximális energiahatékonysággal oldja meg a termék. Erre példának említeném a mozgásérzékelős kapcsolót, mely, ha a helyiségben nincs senki, akkor kikapcsolja a világítást, vagy az időprogramozható dugaljat.”
Energiafelhasználás optimalizálva
Magyarországon a kis terhelésű napszakokban főképp a minimális környezetterhelésű atomerőmű dolgozik, míg csúcsidőkben szükség van a gáz-, olaj- és széntüzelésű erőművekre is. Az okos rendszerekkel meg lehet oldani, hogy a háztartási nagyfogyasztók üzemideje az országos terhelésingadozásokhoz simuljon. A vízmelegítést, a hőtárolós kályha felfűtését, a villanyautó feltöltését, esetleg a mosást és mosogatást is át lehet terelni a mélyvölgy idejére, ami környezetileg és gazdaságilag is előnyös. Ezt az okos rendszerek finomhangolásával, a napközbeni kisebb völgyeket is kihasználva lehet megoldani.
Fontos tudni, hogy nagyobb léptékben, például középületekben a hasonló felügyeleti rendszerekkel jobb eredményeket lehet elérni. Így érthetővé válik, hogy a statisztikák szerint a luxusvillák és apartmanházak 34%-kal, a középkategóriás házak 11%-kal, a nulla/ alacsony energiaigényű otthonok 1%-kal, míg a szállásépületek, beleértve a szociális otthonokat 16%- kal, az egyéb kereskedelmi épületek csoportja pedig 38%-kal képviseltetik magukat az okos rendszereket alkalmazók között.
Energia, kényelem, biztonság
Az okosotthon rendszerek leggyakoribb feladatai az energiamegtakarítás mellett a kényelmi és biztonsági funkciók. Érdekes megnézni, hogy milyen célok vezérlik azokat, akik okosotthon eszközöket alkalmaznak, építenek be otthonukba. A felhasználókat 80%-ban energiatakarékossági, 75%-ban kényelmi, 75%-ban költségcsökkentési, 72%-ban biztonsági, míg 66%-ban időmegtakarítási célok vezérelték. Az energiagazdálkodást mérő és szabályozó rendszerek közé tartoznak a fűtő-hűtő rendszer szabályozásához szükséges érzékelők, hőmérők, hőmérséklet-szabályzók és -kapcsolók, valamint a megújuló energiaforrások működtetésének szabályozói, a tárolás és a visszatáplálás vezérlése. A rendszer részei a különböző fogyasztók előtt elhelyezett okoscsatlakozók, amelyek az eszközök fogyasztási adatait mérik, kijelzik, tárolják, továbbítják, illetve a kapott jelek alapján ki-be kapcsolják az eszközöket. Az energiatakarékosságot segítik a világítási rendszer működéséhez szükséges fénymérők, jelenlét-érzékelők és fényáram-szabályozók. Az okosotthonokban alkalmazott eszközök 42%-a kényelmi, 14%-a biztonsági és 44%-a fenntarthatósági és egyben költségcsökkentési célokat szolgál. Az okosotthon érzékelőinek adatait felhasználva automatikusan alkalmazkodik az időjárási körülmények változásához, így is hozzájárulva a ház energiatakarékos működtetéséhez.
Az okosotthon biztonsági rendszerei közé a vagyonvédelmi berendezések, riasztók, kamerák, biztonsági áramforrások, valamint a tűz-, füst- és szén-monoxid- érzékelők és a veszélytelen éjszakai mozgáshoz szükséges biztonsági világítás tartoznak.
Kezdjük kicsiben
Az okosotthon irányában fokozatosan is haladhatunk: kezdhetünk akár pár hőmérő és az ezekkel vezérelt fűtés telepítésével. Lépésenként eljuthatunk odáig, hogy az érzékelők adataikat egy központi számítógépbe továbbítják, ami azokat felhasználva, kiértékelve és feldolgozva vezérli az egész ház fűtését, hűtését, szellőzését, világítását, árnyékolását és kívánság szerint bármely további funkcióját. Mindezt ki lehet egészíteni internetes kapcsolattal, így biztosítható, hogy a lakók pillanatnyi igényeikhez és terveikhez alkalmazkodva mobiltelefonról is küldhessenek utasításokat. Bármilyen funkcióra is választunk okos megoldást, célszerű, ha a hasonló tudású rendszerek közötti választást környezetvédelmi megfontolások is befolyásolják.
Tóth Balázs