Nyíregyházi otthonából a debreceni irodájába tarott Tisza András, építész, mikor tervezési elveiről, munkáiról, az anyaghasználatot érintve „kedvenc” színéről, és nem utolsó sorban az építészeti minőség fontosságáról, jelenkori helyzetéről beszélgettünk.
Szerző: Rajki Diána
Megjelent az ÉMSZ A bádogos című magazinja, 5. lapszámában (2023/1.)
A vidéki nagyvárosban, a 14 főt foglalkoztató iroda éves szinten mindössze 2-3 családi ház tervezését vállalja, amelyekre személyes indok miatt nem lehet nemet mondani. Jobbára – mintegy 95%-ban – középületek tervezésével foglalkoznak. Az országos viszonylatban is jelentős létszámúnak nevezhető csapatban mindenki építészmérnök és már csak a projektek volumene miatt is állandó, külsős szakági tervezői gárdával dolgoznak.
Portfoliójukban döntően kulturális és oktatási intézmények, valamint egyházi funkciójú épületek szerepelnek. Arra a kérdésre, hogy a munkák ilyenfajta összetétele mennyire alakult tudatosan, a válasz egyértelmű volt: így hozta az élet.
Tisza András szakmai pályafutását Bán Ferenc mellett kezdte. Jelenlegi irodája 2012. évi megalakulása óta eltelt időben, munkáik összetételét tekintve a pályázatok döntő szerepe elvitathatatlan, de az elmúlt évtizedben egyházi körökben is jól megalapozták hírnevüket és elismertségüket.
Az oktatási intézmények esetében főleg az energetikai felújítások előkészítése volt a feladat, de számos új intézmény tervein -most éppen egy bölcsődén - is dolgoznak. Az elmúlt évtized vidékfejlesztési pályázatai mentén, döntően a református egyház kötelékébe tartozó, közel 100 templom felújításának tervezésében vettek részt, de volt a munkák között gyülekezeti ház, parókia is. A főleg templomok tetőinek és homlokzatainak megújítását célzó tervek jelentős részben meg is valósultak. Ezek során sok esetben a Prefa kiselemes fedése volt a megfelelő műszaki megoldás, így saját tapasztalatai is vannak ezzel a minőségi anyaggal kapcsolatban csakúgy, mint az ezzel profi szinten dolgozó bádogosokkal.
A kulturális intézmények között jelentősek a nyíregyházi Jósa András Múzeumon, a debreceni Csokonai Színházon, valamint a Csokonai Fórumon végzett munkáik. A színházon Kovács Péterrel konzorciumban dolgozott az iroda: a közönségforgalmi rész Kovács Péter tervei, a technológiai területek pedig Tisza András és munkatársai tervei alapján valósultak meg. A Csokonai Fórumot a Finta Stúdiótól vették át, a kiviteli terveket már ők készítették. Az iroda földrajzi közelsége jót tett az egyeztetési folyamatoknak, rugalmasabban tudták így kezelni a megrendelői igényeket.
A református egyházi munkák mellett jelenleg a görögkatolikus közösség tulajdonában lévő építmények felújításán dolgoznak. A legizgalmasabbak között a nyíregyháza-orosi bölcsőde tervezése, a hajdúdorogi Görögkatolikus Székesegyház és a debreceni Attila téri Görögkatolikus templom felújítása, valamint Debrecen két reprezentatív belső terének megújítása kapcsán kapott megbízásukat említi.
Egy tömbből kifaragva
Már a beszélgetés elején kiderült, hogy szereti a fehér színt, ami nem csak a fehér vakolatot jelenti, és nem csak a homlokzaton jelenhet meg.
Nyíregyháza egyik református óvodája, az Örökösföldön található 3 csoportszobának helyt adó, tömbösített tömegformálású épület tervezési koncepciója szerint átmenetet képez a családi házas épületek és a szakrális templom építészete között, mely erősen meghatározza az épület karakterét. Egyik fő jellegzetessége a helyenként színekkel kiegészített fehér „kockaház” stílusa.
A másik jellegzetessége az a szokatlan megoldás, amit a tetőre került Prefa fehér tetőfedő állókorcos fémlemeze és ennek köszönhetően az épület homogén látványa, „egy tömbből kifaragott” hatása kelt.
Joggal merülhet fel a kérdés: fehér szín a tetőn?
A szakember válasza nem hagy kétséget: nem először használja a Prefa anyagait. Alaposan ismeri ezek előnyeit, és nem csupán az említett református templomok felújítása során volt alkalma az anyaggal, vagy éppen a Prefa alumíniummal dolgozó bádogosok munkájával közelebbről megismerkedni. Ám rögtön leszögezi: „… a tervezéskor természetesen az épülethez választunk anyagot, a pénzügyi lehetőségek azonban néha átírják a javaslatainkat. Éppen emiatt több a vakolt épület, és ha ritkán is, de egy-egy középületen azért részben megjelenhet kompozit lemez.”
Rögös út
Az aktuális kihívások kapcsán azonnal az építészeti minőség kérdésére terelődik a szó, aminek egyik záloga, hogy a tervező résen legyen, kezdte határozottan az állásfoglalását. Akár új építésről, akár felújításról van szó, kifejezetten küzdelmes útként jellemzi a folyamatot, ha az építész ragaszkodik az építészeti minőséget jelentő, önmaga számára meghatározott elvekhez. „Mint minden körülöttünk, így az építészet is dinamikusan változik. Nagy kihívások előtt állunk, a régi és az új viszonya alapvetően átértelmeződik. A kényes egyensúlyt megtalálni, fenntartani, akár újnál, akár réginél, nem egyszerű és nem is mindig sikerül. Be kell látni: az építészeti minőségnek része a költségek szem előtt tartása, vagy a megrendelői bizalom megszerzése. A felek közötti kommunikáció nehézségei nem csak a tervező és a kivitelező között okozhat nehéz pillanatokat. Néha nem egyszerű a megrendelő meggyőzése arról, hogy az építész jót akar, hogy a kor műszaki, technikai tudásának kihasználásával, a megfelelő anyagok ajánlásával igyekszik a kornak megfelelő – vagy a jövőben is érvényes - épületet létrehozni.” Utóbbit nem minden megbízó tartja fontosnak. „Kevés az a megrendelő, aki nem pusztán funkcióként tekint az építészetre és aki nem a költséghatékonyságot tartja a legfontosabbnak.”
Ennek szellemében szeretik „művezetni” az épületeiket, szánnak rá időt és energiát, hogy a jelentős pontoknál feltétlenül jelen legyenek. „A mai magyar építőipari valóságban fontos a szoros együttműködés a kivitelezőkkel és meg kell érteni a működésüket. Nem szabad elengedni a kérdést, hogy mit lehet, mit nem szabad kiváltani, még akkor is, ha tudjuk, ez a leggyakrabban anyagi természetű felvetés. Mindeközben a mi feladatunk, hogy szem előtt tartsuk a megbízó érdekeit. Az építészeti minőséget ezekkel együtt kell biztosítani – ettől nem szabad eltekinteni, ez is a mi feladatunk.”
Persze kivitelezője válogatja, hogy mennyire kell kardoskodni egy-egy kérdésben, teszi hozzá. Ugyanakkor a bádogos szakkivitelezőkről kifejezetten pozitív a véleménye. Ahogy fogalmazott, értették a dolgukat a bádogosok, akikkel eddig dolgozott. Más szakterületek kivitelezőit illetően rosszabb tapasztalatai vannak.
Az építészeti minőséget a szakma túlélésének alapfeltételeként határozza meg. „Csak egy út van, a minőségi építészet, akár anyagban, akár gondolatiságában.” – teszi hozzá – „Működő épületeket kell létrehozni, amelyek esztétikája is tükrözi a korszellemet. Ugyanakkor nem szobrokra van szükség, hanem működő, használható, gazdaságosan üzemeltethető épületekre. Ebben rejlik a szakma nehézsége és szépsége egyszerre.”
Rajki Diána